Teremtős I.

részeg az ember, részeg a prófétája, s az isten
részegen ordít, s fasszal csillagokat ver az égre
a szent libidója kehelyt követel, beleömleni vágyik
s maszturbálni hiába szeret, ha a sperma az űrben
célját vétve rohad, hogy a sorsa beteljesületlen

részeg az úr hát, baszhatnékja világokat épít
s masszív kardját eltegye végre, hüvelyt kap az isten
létbe kiáltja a földet, és aztán elvigyorodva
szerelmetesen bejelenti a dugni fogást

rázendít reszelődni az úr meg a földanya lassan
két perc kell, hogy a nagy bumm elsül, a vágya elernyed
a földanya felsóhajt, és az úr még ránt egy párat
majd, hogy a magját széjjelszórta a föld keblére
kirúgja az ágyból. gaia a fal fele átfordulva
a földön elalszik, s másnap reggel az isten
macskajaját mindjárt felhányva ígéri, hogy egyszer
hívni fog ám.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-05-12 17:33:25
Utolsó módosítás ideje: 2013-05-12 17:33:25