Várakozás



száműzetésem harminchetedik esztendejében
a negyedik hónapban a huszonnegyedik napon
mikor nem jöttél el az alkonyattal és a késő estével sem
becsuktam az ablakot
bezártam az ajtót
elpakoltam terítéked
mint harminchét esztendeje minden áldott éjjel
visszaöntöttem az üvegbe a kitöltött bort
majd levetettem az ünneplőt
s álltam fehéren világítva a sötétben
hagyva hadd szivárogjon át bőrömön a hűség
s világítson
világítson
hogy fényénél legyen erőm másnap is megteríteni
bort tölteni
ünneplőbe öltözni
és várakozni a harminchetedik év negyedik hónapjának
huszonötödik napján is
remélve hogy ébren talál majd a beteljesülés
ha a feltárult ajtóban végül megjelensz






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-05-03 20:42:01
Utolsó módosítás ideje: 2013-05-03 20:42:01