Étterem

Mindig csak szerető,
Egy újabb útvesztő.
Húsok az üregben,
Üres az üvegben.
Nekem az unikum,
Nem túl nagy misztikum.
A tengerparton kéne lakni,
A homokba megforogni.
Vágyaimnak gátat rakni,
Ahol csak mi,
Benne lakni.
Legyetek meg nélkülem!
Az élet nem étterem.
Nem kerek asztalok,
Meg kockás abroszok.
Tele a pohárba,
Húsok a tányérra.
Cigi a táblára,
Pirossal áthúzva.
Lehet, hogy tévedtem,
Az élet étterem.
Elnyomom, bemegyek,
Megiszom, beeszek,
Beállok, fizetek,
Felállok, elmegyek.

Aztán meg rágyújtok,
Magamban kántálok:
A tengerparton kéne lakni,
A homokba megforogni.
Vágyaimnak gátat rakni,
Ahol csak mi,
Benne lakni.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-04-18 09:30:05
Utolsó módosítás ideje: 2013-04-18 09:30:05