Egy vég elölről
meghaltál már, semmid se fáj
hamvaidtól szürke a táj
örök út mezsgyéje vár
letértél az életről már
súlytalanul lebeg a lélek
nehogy összeütközzünk – félek
zúgó-búgó bolygó kísértet
vagy, ki szellemével kísértet
haza, mint szokás a lányt
mikor már az éj leszállt
dimenzióidban ott a Lényeg
alagutad végén furcsa fények
kisírt szemekben égő bánat –
a szerelmet szerettem, bocsánat…
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-04-14 14:20:07
Utolsó módosítás ideje: 2013-04-14 14:20:07
