Edény

Nagy dolgokat rajzolni mellkasra,
aztán árnyékát kiteriteni-ez vagyok én.
Halk edény körbe-körbe táncolva
emlékeztet én is az vagyok merev edény.
Hol csordultig, hol félig tele,
kiáltó sápadt ürességem arcodformájú szükségem jele.
Minden él, minden lankad,
az este fél, a reggel hervad-nélküled.
Minden érintésre eped, őszinte néma biccentésre,
kézfogásban lelt nyugalom vár
s fényképek mellett lassan koccanó teáscsésze,
hogy mesélj nekem.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-03-09 09:07:50
Utolsó módosítás ideje: 2013-03-09 09:07:50