Más dagály

Fényfürtjeit ollóival lemetszi a rák.
Só oldat csöppek,
infúzió könny
belül körbe kering.

Az apály csupán más dagály
önmagába árad.

Keserű sors ömlik szívemben.
Maró tenger fut fel az erekben,
megformál a fájdalom,
jégcsapkésű óceán.

Látod? Bármit rejthetek,
mígnem áramlatok
elsodorják szerteszét
a sok embert, ki vagyok.

S megmarad a hordalék.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-01-31 11:59:53
Utolsó módosítás ideje: 2013-01-31 11:59:53