Csillagszóró

A hídnál kezdődött minden:
Az vagy, amit magad előtt mélyen látsz,
Tudatom alól felszakadó pszichészeméremszirmok
melyen át vigyázod lelkem:
Poklosan lágyan játssz!

Hogy szemgödrünkből felszakadhasson
kívánatosságos erotikával forrósított tükre,
S pupillahasadékunk varratdekoltázsán
megmártózzon selymes kebeltűkbe.

Hisz életünk tűrésnyi végtelen hallucináció,
melyet tudatnedves kézzel még sohasem fogtunk,
De gerincszálaink velőerdeinek spirállombjai alatt
indákkal kocsányosan létezésbe fontunk.

S markunk felkapaszkodna, hogy másszunk,
s leljük meg az űrkoponya zuhatagos porcelánfalát,
hogy magunk megtaláljuk önmagunk…
- s ha kell odaát…

Odaát a fény mögött,
amit összegyűjt a nagyító,
Míg leég csillagszóró szemünkben a tekintetszikra…
- s lesz már csak halványan vakító.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-01-12 23:06:03
Utolsó módosítás ideje: 2013-01-12 23:06:03