Csillagszóró
A hídnál kezdődött minden:
Az vagy, amit magad előtt mélyen látsz,
Tudatom alól felszakadó pszichészeméremszirmok
melyen át vigyázod lelkem:
Poklosan lágyan játssz!
Hogy szemgödrünkből felszakadhasson
kívánatosságos erotikával forrósított tükre,
S pupillahasadékunk varratdekoltázsán
megmártózzon selymes kebeltűkbe.
Hisz életünk tűrésnyi végtelen hallucináció,
melyet tudatnedves kézzel még sohasem fogtunk,
De gerincszálaink velőerdeinek spirállombjai alatt
indákkal kocsányosan létezésbe fontunk.
S markunk felkapaszkodna, hogy másszunk,
s leljük meg az űrkoponya zuhatagos porcelánfalát,
hogy magunk megtaláljuk önmagunk…
- s ha kell odaát…
Odaát a fény mögött,
amit összegyűjt a nagyító,
Míg leég csillagszóró szemünkben a tekintetszikra…
- s lesz már csak halványan vakító.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-01-12 23:06:03
Utolsó módosítás ideje: 2013-01-12 23:06:03
