Teázás
Ránk csapódott a reményteli ősz,
mint a kávézacc a hideg konyhakőre
S amúgy is, minden olyan szeriőz
Pohár tea mellett ülsz és remegsz tőle
Elgondolkozunk a létigéken
A múlt, jelen, jövő összefolyni látszik
Egymásba nyílnak, mint kéz a kézben
a létezés végtelen, szikár órái
Még egyet töltesz, hangosan szürcsölsz
Én meg, egy száraz falevélen merengek,
Tudom, hogy néha sokat kell tűrnöd
Valami ősi, fatalista szerepben.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-01-12 14:03:46
Utolsó módosítás ideje: 2013-01-12 14:03:46
