Felszállás

Szentjánosbogarakkal villog az út, így jelzi, a pillanat itt van;
fel-felmorran az állat a zengő légcsavarokban.
Addig tétova csak, míg szív dobban: nekilódul a tájnak;
vágtat a síkság, partjain egybemosódnak az árnyak.
Lágyat zökken még a futómű, megcsókolja a földet.
Éji darázs zúg, szárnyai villámot köszörülnek.
Látod, elugrik a felszín - huss! légzésed eláll, s tovaszárnyal,
s felsüt alattad az orca megannyi aranyvonalával.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-12-25 22:20:58
Utolsó módosítás ideje: 2012-12-25 22:20:58