Itt szoktál... (2)
Itt szoktál lenni - túl
a hallgatásokon. Itt szoktál,
ahol a szem lopva átoson
a tereken; mint idegenek arcán
meghűlt szerelem, mint egy
hirtelen jött, félszeg gondolat. Mindegy
kinek mondalak, - hogy kimondalak e
valakinek -
mert itt szoktál lenni; hideg
lehelet vagy, (novemberi pára)
rálehelt irodalom a világra,
dübörgő semmik ritmusa, zenéje..,
és a béke
a sejtelmesen rám nézők zsebébe'.
Itt szoktál lenni, - velem vagy -
mint végtelen síneken a fagy,
a párhuzamosság szalad
tova, mint ostoba kis rímek
két csapongó sor között, a nem-létnek
öltözött, remegő félelem
- itt, velem -
a számvetés megbillent asztalánál.
Itt.
Ahol mindig is lenni szoktál.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-12-09 22:35:03
Utolsó módosítás ideje: 2012-12-09 22:35:03
