Moniliás narancsfa

Sevillában, a Pilátus-házban
- mór építészet gyöngyház-remeke -,
Csobogó kertben, kék padon ülve
Árnyékban hűsölünk, ¡nézz fölfele!

(Már-már Faludy-vers.) Nyakam nyújtom,
Turista gekkó, a narancsfára,
Levelek közt indiánok, barna
Gyümölcsök fintorognak a világra.

Betegek – mondod, - moniliásak.
Szörpöm szívom. Az meg mi? – kérdem én.
Rárohadnak a fára, de nem esnek le,
Akár a szegények a déli féltekén.

Ahogy nőnek, úgy asznak el. Szomorú
Gyarmatsors, barnán lógni az ágon,
Környezetszennyezés, halálsugarak,
De veled jól érzem magam a világon.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-11-29 15:32:03
Utolsó módosítás ideje: 2012-11-29 15:32:03