Komor Zoltán : Csaláncérnák

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2844 szerző 38805 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK


 
Új maradandokkok

Vasi Ferenc Zoltán: Egzálás
Vasi Ferenc Zoltán: Árny-örökség XI.
Vasi Ferenc Zoltán: Introvertált
Filip Tamás: Egy nap
Filip Tamás: Ne így
Filip Tamás: Másik ég alatt
Vadas Tibor: Túlélő sztori
Ocsovai Ferenc: Börtönima
Valyon László: Alkony
Kiss-Teleki Rita: magamnak egészet
FRISS FÓRUMOK

Tóth Gabriella 1 órája
Tóth János Janus 1 napja
Farkas György 1 napja
Ocsovai Ferenc 1 napja
Filip Tamás 4 napja
Vadas Tibor 5 napja
DOKK_FAQ 6 napja
Kiss-Teleki Rita 7 napja
Karaffa Gyula 10 napja
Valyon László 12 napja
Gyors & Gyilkos 15 napja
Francesco de Orellana 16 napja
Pálóczi Antal 18 napja
Cservinka Dávid 19 napja
Szilasi Katalin 21 napja
Szakállas Zsolt 22 napja
Vasi Ferenc Zoltán 24 napja
Bátai Tibor 26 napja
Zsolt Szakállas 37 napja
Serfőző Attila 40 napja
FRISS NAPLÓK

 Bátai Tibor 1 órája
mix 2 napja
az univerzum szélén 3 napja
A vádlottak padján 3 napja
ELKÉPZELHETŐ 3 napja
Zúzmara 3 napja
fiaiéi 5 napja
Gyurcsi 7 napja
nélküled 8 napja
Baltazar 10 napja
Paricska. Életmű 16 napja
négysorosok 17 napja
DE MI LESZ A NOVELLÁKKAL? 17 napja
Janus naplója 18 napja
Játék backstage 18 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Komor Zoltán
Csaláncérnák

törött varrógép darabjai szerte a parton
sorra mossa ki őket a tenger
egy lány érkezik
felszedegeti az alkatrészeket
és egymáshoz illeszti őket
a szerkezet lassan összeáll
egy régebben kisodort billegő asztalra teszi
majd egy kövek közé szorult tengeri sün tüskéjét kihúzva tűt is szerez
már csak cérnára lenne szüksége, hogy elkezdhesse a munkát

ahogy sétál és nézelődik a parton
levetett ruhadarabokra akad a homokban
a lány körbenéz, aztán leguggol
elkezdi szálakra bontogatni a nadrágot
de nehezen boldogul vele
sorra elszakadnak, a körme megfájdul
miközben ezzel foglalatoskodik
megpillant valakit a hullámok között
a szeméhez emeli tenyerét
nézi az úszót
egy fiúra ismer benne, aki a part felé közelít
sötét haja nedvesen lóg homlokába
a víz összecsap arca előtt, ahogy hajtja magát

a lány a háta mögé dugja a ruhából kiráncigált
szakadt szálakat
miközben a fiú kikecmereg a partra
és megindul ledobott ruhái felé
a fiú szeme kikerekedik
ahogy észreveszi a gyönyörű lányt
a lánynak pedig tátva marad a szája
amikor látja, hogy a fiú meztelen
lába között hatalmas cérnatekercs
ami alatt két kis fehér fonalgombolyag csüng
egy sirály vijjogása szakítja szét a jelenetet

a fényt radírozzák az égről a felhők
zöld hullámok ölelkeznek, futnak a horizont vonala felé
a kövek közé szorult rákok ollócsattogásaitól reszket a levegő
a parton, a homokban egy lány
a sirályok elhagyott tollaiból varr vitorlát
- na már csak egy kicsi kell, csak még egy kicsi - fogadkozik,
miközben újabb és újabb adag cérnát teker le a fiúról
és fűzi bele a varrógépbe
- ha szeretsz, ide adod!
a fiú egyre gyengébb
de képtelen nemet mondani ennek a gyönyörű lánynak
így még egy kicsit odaad
majd még egy kicsit
a lány egy lábánál tébláboló rák ollójával nyesegeti a cérnát
további tollakat varr össze

elkészül a vitorla
amit a kitört asztallábakkal az asztallaphoz rögzít
- irány a túlpart! - rikkant fel a lány az elkészült hajó hátán
útnak indul: maga mögött hagyja a partot
és a napon fekvő, erőtlen fiút
akinek minden cérnája most
a széltől domborodó sirálytollakat szorítja egymáshoz

suhan a vitorlás
a nap lassan olvasztja a viaszból gyúrt felhőket:
hulló cseppjeik a vízbe pottyanva fehéres, áttetsző medúzákká változnak
a lány megörül, amikor néhány órányi hajózás után megpillantja a partot:
- szárazföld, szárazföld! - kurjongat
csak mikor elég közel él vitorlása a parthoz
akkor bizonytalanodik el:
észreveszi a varrógépet és a homokban fekvő fiút
aki még mindig eszméletlen, talán halott is
arcát már egészen vörösre sütötte a nap
a lány nem érti
hogyan köthetett ki ugyan ott, ahonnan elindult?
hiszen végig egyenesen haladt

a szél
mintha csak a lány akaratának engedelmeskedne
fordul
a hajó megindul az ellenkező irányba
a vitorla feszül
a fehér tollak recsegnek
ahogy megpróbálnak elmozdulni egymástól
de a cérna még mindig szoros
az asztallap szeli a habokat:
a felhők hosszú, fehér vonalakat húznak a kék színű égtáblára

- szárazföld, szárazföld! - rikkant a lány néhány órán belül
és pár méterre a parttól a vízbe veti magát
- ez nem lehet! - szakad ki belőle
a homokban állva ugyanis megpillantja a varrógépet
és a fekvő fiút
kinek mozdulatlan, vörös mellkasán
aprócska rákok feszülnek egymásnak ollóikkal
- ez nem lehet! Hogy kerültem ismét vissza?
a lány sírva úszik vissza hajójához
a szél megfordul, a vitorla recsegnek
néhány cérna elszakad, pár toll a vízbe hull

a nap egy ideig billeg a horizontvonalon
majd eldől, és eltűnik:
egymás hátán álló fekete sakkbábukból álló éj
törött bakelitlemezekből összeillesztett éj
a sötét tollak szorosan szőtt vitorlája megdagad a rémálmok érintésétől
a lány a lebegő asztallapon fekszik
nyög és forgolódik
ahogy az álmok celluloid-szalagját bogozzák csukott szemei:
látja magát, ahogy újra és újra partra talál
de újra és újra ráakad arra a halott fiúra a parton
lassan foszlik
aprócska rákok hordják szét húsát
a bomló mellkas mögül feltárul mozdulatlan szíve
egy nagy gombolyag fonal
amit darabokra nyesnek a kis vörös állatok ollói
északi szél, déli szél, északi szél déli szél
a sirályok használt gyufákat ráznak ki tollaikból
a lány ismét partot lát az álmában
a homokban egy csontváz
akinek a lába között gyertya ég

- nem lehet ezt tovább bírni!
- a lány saját kiáltására ébred
a felkelő nap fényében pedig már látja a partot
ahonnan elindult, ahonnan mindig elindult
ahonnan újra és újra el fog indulni
tovább már nem is közelít
a szél lemondó sóhaját hallva ismét megfordul
a lány pedig sírva fakad
szinte már látja maga előtt
hogy ezzel telik hátralévő élete:
parttól partig, halott fiútól halott fiúig utazik

félúton a vízbe veti hát magát
épp egy hatalmas medúzaraj felhőjébe zuhan
a csípések akár apró villámcsapások:
utoljára az állatok lecsüngő karját látja
megannyi fehér cérnát, valóságos fonalerdőt
lágyan ringatóznak körülötte
simogatják a süllyedő lány arcát
megérintik sima homlokát
lelkéhez varrják a halál ében fekete tollait





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-11-27 20:55:33
Utolsó módosítás ideje: 2012-11-29 22:34:58


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-07-24 00:18   Napló: Bátai Tibor
2024-07-23 23:45   új fórumbejegyzés: Tóth Gabriella
2024-07-23 20:55   Új fórumbejegyzés: Tóth Gabriella
2024-07-22 22:21   Napló: Bátai Tibor
2024-07-22 13:48       ÚJ bírálandokk-VERS: Kiss-Teleki Rita lehet mindenkinek
2024-07-22 13:14   Új fórumbejegyzés: Tóth János Janus
2024-07-22 12:58   Új fórumbejegyzés: Farkas György
2024-07-22 11:48   új fórumbejegyzés: Ocsovai Ferenc
2024-07-21 20:22   Napló: Bátai Tibor
2024-07-21 12:57   Napló: mix