Az ezerarcú ősz

A kopasz ágakon pár sárgult levél függ.
A szürke égbe a fák pőrén kapaszkodnak.
Csak a krizantémok nyílnak még több helyütt.
távolabb varjak és szarkák zajonganak.

A Nap szürke felhődunyhája mögül
talán valamennyit lát e tájból.
Fénye a tájon bágyadtan szétterül.
Pasztell formákat mutat e világból.

Ilyen az ősz a mi kertünkből nézve.
Sok-sok szépsége az ősznek is megvan.
Felbecsülhetetlen, hatalmas értéke
benne van a varázslatos önmagában.

Lassan-lassan tovább megyek.
A lakásban melegebb van.
A szobaablakunkhoz lépek
tovább gyönyörködve a tájban.

Utóirat:
Ebben a szépséges, óriási csodában.

Halász István
Rózsavölgy, 2012. november 24.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-11-24 14:26:09
Utolsó módosítás ideje: 2012-11-24 14:26:09