elhagyások
Régóta akartam egy biciklit.
A boltban rengeteg állt összekötve,
mintha elszökhetnének.
A piros színű tetszett, fehér nyíllal a sárhányón.
A térre tolva, majdnem felborult,
apám kapott utánunk.
A nyereg vágott.
Apám nem engedett leszállni.
Nekirugaszkodtam, pörgött a pedál.
Dühös voltam, hogy előtte ügyetlenkedem, aki mindig tudta, mikor mit kell,
aki anyámmal szemben is győzött;
vagyis sokáig ezt hittem.
Dőltem; megfogott, pedig már éreztem, ahogy a salak a bőröm alá fut,
láttam anyámat, aki kétségbeesetten rohangál a konyhában, üvölti,
hogy hol a fertőtlenítő, kiborítja a gyógyszeres dobozt,
de nincs ott, mert már rég kitette a hűtőre.
Apám a nyeregnél tartva futott velem.
Nem akartam.
Egy órával később már egyedül hajtottam.
Apám egy fánál állt, kicsinek tűnt.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-11-22 07:02:12
Utolsó módosítás ideje: 2012-11-22 07:02:12
