Amíg élek
Amíg élek, érzem a hiányod.
Örökké emésztem magam ezért.
Leheletnyi szerelemre vágyok,
feloldozásra bűnös percekért,
hogy jólessen az árnyhűs ölmeleg,
örömtitkok, parányik, zümmögők,
ha jössz s a távolság megtelik veled
álmodozón az őszi delelőn.
Nem kell kérnem, hogy maradj, lobogjál.
Bennem élsz, mert mindig bennem voltál
vágyaim tört tükörjátékaként.
Én az első, s utolsó menedék,
mentsvárad leszek. Nyitva az ajtóm
s óvni foglak magamnak, magamtól.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-11-15 11:35:44
Utolsó módosítás ideje: 2012-11-15 11:35:44
