rólam is

Az Úr naponta vagy huszonnégyszer int.
Istent játszik, bár nem kérhetne számon.
Rejtegetném még, férfidac szerint,
de ami a szívemen, az a szánom.

Ünnep a szerelem, amíg tart. Tor, zsúr.
Az emléke olvadó vajcsík a késen.
Szemekben lakik, de ha összemorzsul,
már nem tart vissza. A megbántottaké sem.

Ilyenkor csak megyek, és annyit értek,
hogy a világ nem bírja a túlcsordulást.
Csupa bezártság, amit nem nyithat érdek,
és mély szakadékok, hogy mindezt belásd.

Sötét folt vagyok csavargók zsebén,
eldobott alma is, félig kirágott,
és mindig szomjazom, (öröklött a gén)
mint apám kertjében a koldusvirágok.

A szerelem ima, de csak a nőkért
nem mondhatom el, bár annyi az ágy ma,
mégis túl nyugodt. Alvó csecsemőkép.
Mintha nem erre a világra vágyna.

Egy utolsó vers is lesz, már nem Istenes.
Pár betű rólam, hogy haragra gerjedj,
perlekedj velem, vagy halkan felnevess:
Csak kezelhetetlen életviteljegy.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-11-05 20:43:49
Utolsó módosítás ideje: 2012-11-05 20:43:49