mas
naponta
eltemetsz s kiasol
egy reszt magadbol
menetelve ugyanazon
az eltevedt gondolat utjan
kiasod s eltemeted
a csatabardot
melyrol verd csepeg
a vilag egyre
csorbabb korulotted
a nap legyezo moge bujik
a madarak mast enekelnek
mint ahogy mast latnak
benned a korulotted levok
mint egy atfogo
osszekotni probalod a
delibabok szineit az
egyre romlo jarda felett
megkapaszkodsz a tekintet
sorenyebe mely elvisz
az egyre faradtabb jovobe
kuvik hangja jelzi
valtasod befejeztet
csordogalhat a nyarfa ezustje
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
