Az utolsó dal

Két dolgot tanultam egyik a rock ’n’ roll,
És bográcsba mennyi kell krumpliból s paprikából.
E kettőt gyakorlom fülbe és gyomorba,
És hogyan kell élni a panelbéli nyomorban.

Úgyhogy…

Nyomom a gázpedált suhanok százvalahánnyal,
A durvától még messze van, de akkor elánnal,
Hogy zuhan az ég és az angyalok bokáznak,
A mennydörgéstől leszakadó vesék, karok, lábak…

Nem minden a pénz, nem minden a hatalom,
Minden reggel véráramot indítok, ha vakarom.
Szemétre való kajából szívom az „E”-t,
Igyunk rá pohárból hideg csapvizet!

Ez itt párizsi, de nem az Eiffel-torony,
Hanem rúdban szereztük az alsó polcról,
Közel van a közért, az árak nem a közért vannak,
De non-stop. Mosolyog, ha még egy bort kibontok.
Legalább non-stop mosolyog, ha még egy bort kibontok.
Legalább non-stop

És persze kevés a lóvé, sok a szív,
Boldog a szegény, de igen sokat szív!

Lassan azt érzem, ez életem helyén egy
kürtőskalács van,
Kívülről szép, de belül szétomlós,
ragadós cukormázban,
Ahol elképzelhetetlen ízvilág fogad,
De végül szétmegy tőle mind a 32 fogad,

Az utcán már senki sem emlékezik,
Mindenki a jövőt akarja.
Akár bölcsek kövével éleszti,
Akár szemránckrémmel takarja.

Monitor által homályosan látunk,
Az „X”-re kattintva ablakot bezárunk,
De kapsz még egy dalt, ezzel eljutsz a tengerig,
Remélem kitart majd, húsvét hajnalig.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-10-29 10:50:13
Utolsó módosítás ideje: 2012-10-29 10:50:13