A másoló
Körmömre ég az Isten, addig vártam –
apró fény, de épp elég a lángban,
meddig tűrte – végre, hogy imádjam –
és én dőrén hittem másolásban,
magamtól: semmit végül – kitaláltam,
s már alig látok, csupán láng által –
szemem füst csípi, kormos a látás,
fáj: körmömre ég az örök várás –
kanóc, gyertya sincs, talán a szag van –
boldogabb lehettem volna új imával.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-10-26 23:05:06
Utolsó módosítás ideje: 2012-10-27 13:17:47
