éjszakai úszás
A homok lassan változtatja az alakját. Észrevétlenül bekúszik a küszöb alatt, megül a padlórésekben. A falakon mélybíbor árnyékok, odakinn a levegő szinte vibrál. Kávémat egy antik réz findzsában, török módra főzöm. Az emlékek szőnyegén akvarellpapír, festéktubusok szanaszét, a priccsen egy szál unalmas rózsa. Valami meghatározhatatlan várakozásféle állapot hallgatásra kényszerít. Bámulom az ecsetem, végül úgy döntök, kivárom az éjjelt, mikor a partról nem látni a tengert, és úszom egyet. Kimosódik pórusaimból a por, talpam árboccsúcsokat érint. Ha kifeszíteném, gyönyörű képet festhetnék a víz bőrére.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-10-17 22:43:53
Utolsó módosítás ideje: 2012-10-18 17:33:41
