Hínáranyám
Ó, általam mélyen gyűlölt anyám,
miért nézed fertőből a tó tükrét, mondd?
Húzzuk le egymást inkább szótlanul,
találjunk édes gyermeklábakat,
kapálózva elhunytakat
az iszapban fekve, anyám!
Csend, fiam! A széllel beszélek épp,
a halált hívja,
ki valamire készül.
Sírva-nyöszörögve Istent emleget!
Menjünk anyám inkább ártani!
A szél bolond! Tegnap valami pénzt szidott,
aljas gyilkost ordított szüntelen
és paráznán verte a vizet.
Akartam őt,
de nem megfogható.
Volt ki nem bánva vétkeit, önként ölelő karomba jött,
s nem félte önmagát elveszíteni.
Röhögve kérlek, légy gonosz Mamám!
Hínárszív nincs, halálszellemek
nem üvöltenek. Ez itt a Való Világ.
Könyörgöm vigyázz!
Látod, a napkorong figyel.
Indáid elszáradnak fényében, fiam.
Miért a kín anyám?
Mert élsz, egyfiam, s ez hínáraggyal föl nem fogható.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-10-08 09:37:47
Utolsó módosítás ideje: 2012-10-08 09:42:16
