holnemvoltban egyszer
látom a világot a világ nem láthat meg engem
hol-nem-voltban
egyszer
a szivárványt kimosták belőlem
itt állok előtted feketefehéren
hangom sem
találom
talán lelkem sincsen
csak lélegzet vagyok elfelejtett képek
(félek Tőled félek)
táncolni
szeretnék
ha a mostba visszaérek
szemeket akartam
látni azt hogy élek
a tükörbe
nézve
a szemfesték se véd meg
válasz nélkül vár rád ordítozó kincsem
ébredjél fel
ébredj
vagyok visszatértem
nincsen már elég dallam leírni se tudnám
a tengert is
hiába
kergeti a hullám
meghaltam már százszor számoljunk hát újra
hány élet
fér még el
egyetlenegy szóban
szabadon akarlak akarhatnánk együtt
vér vagyok
és árnyék
megjött elment megjött
a szavakat hagyjuk mozduljunk csak némán
verjünk most
hidakat
sejtekbe gyűrt ábrán
mintha ember lennék ember itt a földön
nem
ijesztgetne
többé
hormonális börtön
mintha én te lennék s te lennél a vérem
mintha
nem lett
volna alma
soha a mesé(n)kben
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-09-24 23:26:50
Utolsó módosítás ideje: 2012-09-27 13:13:44
