holnemvoltban egyszer

látom a világot a világ nem láthat meg engem
hol-nem-voltban
egyszer
a szivárványt kimosták belőlem

itt állok előtted feketefehéren
hangom sem
találom
talán lelkem sincsen

csak lélegzet vagyok elfelejtett képek
(félek Tőled félek)
táncolni
szeretnék
ha a mostba visszaérek

szemeket akartam
látni azt hogy élek
a tükörbe
nézve
a szemfesték se véd meg

válasz nélkül vár rád ordítozó kincsem
ébredjél fel
ébredj
vagyok visszatértem

nincsen már elég dallam leírni se tudnám
a tengert is
hiába
kergeti a hullám

meghaltam már százszor számoljunk hát újra
hány élet
fér még el
egyetlenegy szóban

szabadon akarlak akarhatnánk együtt
vér vagyok
és árnyék
megjött elment megjött

a szavakat hagyjuk mozduljunk csak némán
verjünk most
hidakat
sejtekbe gyűrt ábrán

mintha ember lennék ember itt a földön
nem
ijesztgetne
többé
hormonális börtön

mintha én te lennék s te lennél a vérem
mintha
nem lett
volna alma
soha a mesé(n)kben





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-09-24 23:26:50
Utolsó módosítás ideje: 2012-09-27 13:13:44