descartes (jav.)
a sekély tó hal- és napszagú
a sötét képernyőn hajók tükröződnek
rovarokat tűzöl kartonra
szirmokat préselsz könyvlapok között
talált tárgyakat gyűjtesz
a plafonig ér a temérdek poros kacat
elnehezült szemhéjak alatt
az élethossz kusza szálait bogozod
egy álom-kapun ki-be jársz
lélegeznek a kövek
démonokat rajzolsz
néha elvéted
ilyenkor a papíron
az önarcképed jelenik meg
létezésed nem bizonyíthatod
ahhoz kevés a világ ideje
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-09-22 18:45:55
Utolsó módosítás ideje: 2012-09-22 18:45:55
