Csepel
Ma megint koromszürke volt Csepel.
Mintha a téglák, a dőltkéményes gyárak
füstölték volna újra: tűnj csak el.
A nagy temetőkapun a felzabállak
felirat lengett.
Gyerekkori horror, és mindig az
életemre tör, de csak kifele jövet.
A sír is változatlan: inda, gaz,
mormogás, hogy én, aki mindent elkövet,
de senki nem lett.
Este csak nézem, ki hogyan csetel,
a sörözés jót tesz a magányragyának.
Most jó a csend. Vagy mások görcse kell,
és hinni, hogy kiperkáltam már az árat.
Ma ünnepellek.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-09-15 01:12:49
Utolsó módosítás ideje: 2012-09-15 01:12:49
