némaság

Isten hallgat, összekeverednek a dolgok.
Levágták a melled,
nem tudtad szoptatni csecsemődet, kire évek óta vártál.
Szép maradtál emlékeimben ahhoz,
hogy elképzeljelek emlő nélkül, torzan.
Néhány hónap csend vett körül a szülés után,
talán valami boldogság árnyéka, ami hamar feléd nőtt:
ismét a kórházi ágyon feküdtél,
csontjaidban, májadban a megmagyarázhatatlan.
Volt benned kérdés az utolsó pillanatban?
A bibliára gondoltál szavakba és igehelyekbe kapaszkodva?
„Mind jobban magad felé fordulsz,
ereidben csak te vagy a világ.”
Fél év maradt neked,
felismerhetetlenségig ágyhoz kötve.
Végül találtál valamit odaát?
Dolgot, csendet, halált?






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-07-29 16:44:58
Utolsó módosítás ideje: 2012-07-30 04:54:28