Rézkilincs

Még érzem
görcsberándult keze melegét
a megsárgult rézkilincsen.
Átsüti tenyerem,
fogva tart, ha ránézek.
Már a nincs is összeköt vele.
Bilincs lett ujjamon minden ujja.
Szorítom semmivé elvékonyulva.

A ház üres,
emlékekkel van tele,
visszahúzó széthullt percekkel,
mint elszakadt gyöngysor
- megbomlott rend -
tejfehér nyakán.
Én kedvemre építem újra
függőhídként föld s ég között.
Örzöm, e féltett kincset,
hogy felérjek hozzá,
ha el kell menni.

Csak azt a régi
megsárgult rézkilincset
tudnám elengedni.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-07-24 20:00:21
Utolsó módosítás ideje: 2012-07-27 18:11:26