(curriculum vitae)

már nem ugyanaz a csend jó
magamra hagytál eltűrni
szakadt rongyaimon
vérző világod
ha a szemedre festem
hogy elestem
majd holnap megbocsájtod
amibe tegnap már belehaltam
halkan...
inkább aludnék
míg élve temetsz el
saját tenyerembe szorítom
azt a véreres szilánkot
ami felhasítja a hangom
és majd látod
csak veszíts el
ítélj el
csak kísérj el
s magamra találok
ahogy ujjaid közül a hajam
pókhálói szeppennek szótalan
lassan bíborba öltözik
egy újabb rend
hajnalig
már minden korlátot átszakít a kín
nem születik a nevetés
és holnap
vicsorgó fogaim közül
megszöknek a szavak
mintha hullaszagot éreznének
nem hagynak egyetlen betűt
verésnek
elszivárog az értelem
valamiféle üres réseken
húzzák nyakamra
azt a kedves kötelet
- hogy ki ne röhögjem őket -
már nem kérek levegőt
csendet az észnek
meztelent-merészet-hullamerev-
részegséget
számban kötelek
keserű cigarettafüst
hogy üvölt a világ
fáj neki
még fáj
szegény
létezik








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: PAD Irodalmi és Művészeti folyóirat , 1997.
Feltöltés ideje: 2012-07-10 20:33:30
Utolsó módosítás ideje: 2013-01-19 13:23:02