Déli ébresztő
Anyám olykor nehezen hallja a szavakat.
Nem bírja a zsírt, csak sós vaj
borítja már kenyerét, és törött sóhaj
pilled gégéjén, míg bámulja a falakat.
Régi, erős a házunk. Tégláin guggol
a megalkuvás és némi nikecelháló.
Egy díszdoboz ez, csupa emlékből álló,
és anyám a benne váró selyemcukor.
És nem szabadul. Fullad unottan sokat.
Az utcán szétszórt morzsák miatt bántón
kilincselt hétfőn a városgondnokságon,
mert nem képes már látni a galambokat.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-07-05 17:57:33
Utolsó módosítás ideje: 2012-07-05 17:57:33
