Érzékelés

Sort sor alá tapogatva, nem törődve azzal, miért ne;
és lehet fejben, szemen túliból szem nélkülibe hozva
látást, mert nem születünk vakká, azt ki kell érdemelni –
Homérosz nem szólna így, Milton, Borges sem és annyian,
csupán diktálnának, akár nekik az Isten, ki még mindig
nem látja mit tett, mert örömön túl ami ragadt szemébe,
ha azzal lát vagy érez, s nem egy rejtett szervvel, amilyen
embernek sohasem lesz, mert az ember akkor lát, mikor
nem akar, és hiába húnyja szemét, már késő. Sort sor alá.
*
Fogalmam sincs, minek születtem –
zavaros mondat ez így; mert céltalanság
és hontalanság van benne amúgy
lelkileg is. Hogyha a válasz: magyarnak –
ez cél lenne, vagy megállapítás;
mi nem hová a világban, hanem hol és
honnét, talán még miként is: szemléletem.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-07-02 10:55:33
Utolsó módosítás ideje: 2012-07-02 10:55:33