még akkor is

úton vagyok hozzád
a zongora mellett a sarokban állok
anya a hintaszék mellett morog
elégedetlen most is

úton vagy hozzám
piros-fehér-sárga-zöld labdával bugyimban
fel- alá szaladgálok szobámban
fiúnak képzelem magam

úton vagyok hozzád
első csókjaimat próbálgatom
a fürdőszobaajtó oldalához
simulva
jobb lábam köré fonom

úton vagy hozzám
éjjel kettőkor Balcsin az ágyban fekszem
először dörgölöm a paplan csücskét
bal kezemmel combjaim közé

úton vagyok hozzád
zongoraórák után esténként
a Dunaparton csavargok
hátha arra jársz

úton vagy hozzám
a metrón elhagyom kedvenc karkötőmet
hogy megtaláld
a karácsonyi bazárban vettem Neked

úton vagyok hozzád
egy ruhaüzlet mosdójában
a wc-n ülve maszturbálok
elhiszem hogy a farkam verem

úton vagy hozzám
sokszor meghalunk útközben
most élünk emlékszem
ahogy itt egymásba ütközünk

haragszunk
a földet ütve ordítunk
félünk annyira félünk

nem számít
még akkor is
úton vagyunk






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-06-21 11:53:05
Utolsó módosítás ideje: 2012-06-21 11:53:05