Háború veled

Szúrósan méregetsz, haragszol.
Billeg a szék alattam,
én csak ülök, fejem lehajtom,
radiátoron a macskád elégedetten dorombol.
Töprengek mi bánt jobban, szavaid,
vagy morózussá préselt
arckifejezésed.
Körülötted mindig háború dúl,
érthetetlen harcaidat vívod,
de nem leszek a fegyverhordozód,
az engedelmességet megtagadom ezentúl.
A villamos csikorogva odalent
a pillanatnyi csendbe zökkent,
kezed mozdul, a zokszót kíséri
én mégis magamhoz ölellek, ki érti?








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-06-19 07:51:30
Utolsó módosítás ideje: 2012-06-19 07:51:30