családi anzix

mennem kell ebédelni
szüleim várnak
kirántják a csirkét
tanakodnak sült krumplit vagy rizst
készítsenek mellé
miközben tudják hogy egyiket sem

öltözöm
próbálgatom melyik farmeremet vegyem fel
nézem az időt
fúj-e
vizsgálom a testemet
öregszik
zárom az ajtót
csikordul a fog a zár

összevesznek ki égette oda a szárnyat
anyám idegesen csapkodja a tepsit
apám mosolyog
nem kérdeznek csak válaszolnak
nyitják az ablakot
száll a sötét füst
mégis érezni fogom a szagát
régóta érzem

tíz perc busszal az út
a gyomrom korog
kapaszkodom nem ülök le
könnyebb így lógni a járatokon
ellenőrizni az ellenőröket
tanakodni mi lesz a köret
szólunk egymáshoz vagy csak néma rágás

még nem is csöngetek
de már nyitva az ajtó
apám látszólagos kedvessége mögé bújik
nem gondolja mennyire könnyű észrevenni
anyám a kisszobába zárkózva
rádiózik
kimegyek a konyhába
szenes panír darabok az asztalon
hallgatok







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-06-16 11:47:23
Utolsó módosítás ideje: 2012-06-18 01:16:28