Látva láss
A vörös bort kitöltöttem, nem várok tőled semmit.
Bármi, ami tőled jön, több mint a világ, az elvárt.
A múltamról nem tehetsz, jövőm nem tudom, tőled
függ-e, vagy attól a felülettől, amibe most belenézek.
Mégiscsak tükör az élet, mégiscsak néző az élő –
próbállak fölfedezni a képen magam mögött, de
magam se látom. Ez nem a látás ideje még.
Tele vagyunk múlttal, a jelen alig piheg, hol
van jövőnk, a három dés, aminek mélysége befelé.
Ilyenkor látomásokat kell és szépeket látni,
meg ne zavarjanak az eddig-voltak – holtak védik
szűk köreiket, az már övék, az enyém hol van.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-06-11 08:37:00
Utolsó módosítás ideje: 2012-06-11 08:37:00
