Mórotz Krisztina : Betűvetés

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2833 szerző 37354 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Petz György
  Gyermekkor, bérház emelet
Új maradandokkok

Petz György Károly: Nézetek
Petz György: Szövegrom
Konta Ildikó: önarckép
Vajdics Anikó: A hit végjátékai (első)
Albert Zsolt: Eledeldal
Tóth János Janus: sár
Tálos Barbara: Berlin
Tóth Gabriella: Elszórt morzsák
Ötvös Németh Edit: Komor délután
Valyon László: Lótuszevők
FRISS FÓRUMOK

Konta Ildikó 4 órája
Tóth Gabriella 21 órája
Vajdics Anikó 22 órája
Nagyító 1 napja
Wesztl Miklós 2 napja
Gyors & Gyilkos 2 napja
Szokolay Zoltán 2 napja
Albert Zsolt 2 napja
Tóth János Janus 2 napja
Kosztolányi Mária 3 napja
Szilágyi Erzsébet 4 napja
Tálos Barbara 4 napja
V Varga Zoltán 5 napja
Valyon László 5 napja
Tamási József 5 napja
Karaffa Gyula 6 napja
Ötvös Németh Edit 6 napja
Petz György 7 napja
Nyári László 8 napja
Vezsenyi Ildikó 8 napja
FRISS NAPLÓK

 Hetedíziglen 59 perce
Minimal Planet 1 órája
az utolsó alma 2 órája
nélküled 6 órája
mix 17 órája
Így írtok én 20 órája
történések 22 órája
argumentum 1 napja
EXTITXU-UXTITXE 1 napja
Vendég 1 napja
leállósáv 1 napja
törmelék 1 napja
Vezsenyi Ildikó Naplója 2 napja
Szokolay Zoltán verses füzete 2 napja
Pssz!Ich-ézis 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Mórotz Krisztina
Betűvetés

Odaguggolok az életemhez. Magam építettem,
copfos kisgyerek a játszószőnyegen.
Az öregséget most, a háztetőt
óvatosan leemelem.
Nem dőlhet össze, nem is dőlt soha semmi.
Repedések a falakon, mint arcon a ráncok.
Hogy tudnám letörölni? Ablakszemekből kimosolygó
arcok, lakóim élnek-e még?

Nyarat már nem ismerek, pedig a szél tiszta illatot
hozott felém, citromfűvel teli a kert.
Eladó ez a ház? Megvehetem?
Hadd vigyelek oda, zsaluk mögül nézzük a
felparcellázott fénymezőket,
mutatom, látod, itt éltem valamikor, itt,
ahol mindig hosszú a fű,
és a cseresznyefa göcsörtjei rejtelmesek.

Illúziótéglák egymáshoz illesztve, bevakolva.
Tojásfehérje-pakolás az arcra szárad.
Nevetni tilos, a máznak nem szabad megrepednie.
Minden erőmet összpontosítanom kell,
hogy tényleg magammal vihesselek
magamhoz. Hagyj, ne bánts hitetlen
legyintéseddel, nem igaz, hogy nem létezik
a régi ház, körbenőtte a gyom, belesüpped
az időbe, de él! Kedvesen simítja arcát,
arcomat az esőszagú szél.

Még alig hajnalodott, amikor ideültem a
billentyűkhöz, szívbillentyűim parancsa,
betűkockákat rakok egymásra, magányosan,
akit megszólítok, a lábad előtt.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-05-29 09:01:55
Utolsó módosítás ideje: 2012-05-29 17:49:54


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2020-09-25 22:55 furim
2020-02-26 09:25 lista
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2020-10-20 17:54   Napló: Hetedíziglen
2020-10-20 17:20   Napló: Minimal Planet
2020-10-20 16:33   Napló: az utolsó alma
2020-10-20 14:21   új fórumbejegyzés: Konta Ildikó
2020-10-20 13:41   Napló: az utolsó alma
2020-10-20 11:57   Napló: nélküled
2020-10-20 10:57   új fórumbejegyzés: Konta Ildikó
2020-10-20 10:56   Napló: az utolsó alma
2020-10-20 05:00   Napló: Hetedíziglen
2020-10-20 01:26   Napló: mix