KAKUKKHANG

Lelkes Miklós: KAKUKKHANG

Az erdő nagy kezében
gomba volt és moha,
s kukucska kis szamóca
hízelgő mosolya.

Egy törpe barna ujján
futott fekete pók.
Csendvizen áthajóztak
madárhangos hajók.

Az életem, e Nincsent,
bódította a táj,
s míg szállt a kék kakukkhang,
nem fájt az, ami fájt.

Törpe tétova ajkán
megállt fekete szó.
Elragyogott a nyárban
madárhangos hajó.

A fény az árnyba ment át,
mint este a mesék
szomorú szíve táján
a vágyott messzeség.

Egy égi fának dőlten
láttam réseken át:
a Csillagok Királya
csillogtat koronát.

A Nincsen semmi-kincsén
ült hallgató madár,
s most fájt a kék kakukkszó
...és újra, újra fáj.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: ÚJ HEVESI NAPLÓ, 1998/4