Félszeg
Homályhoz szokott, bambán hunyorog
a fényben. Zavara feszélyez:
halálosan bosszant a mozdulat,
ahogy nehézkesen szeméhez
emeli kezét. Tájékozódni
próbál, arcát árnyékba vonva.
Beleizzad, és mégsem boldogul.
Akár, ha világtalan volna.
Kiutat keres tétován, bár nincs
esélye rá, hogy megtalálja.
Káromkodik, mert így illendő. De
betakarja az istenfája.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-05-23 11:25:10
Utolsó módosítás ideje: 2012-05-23 11:25:10
