Amolyan gondolvány

A minta-káoszból kiszabott test végső otthona e ravatal?
Meleg félmosolya egy újszülött vénségnek, az ő burkában, a méh-
ben. Halkan dudorászó anyai hang, csöndes áradás. Hallik a dal
ott is, ahol mérhetetlen  a magasság, és felfoghatatlan a mély-                                  
ség. Ne dönts jó Uram! Kérlek, hadd, fusson még a nap, az óra és a perc!
Nézd e páratlan lenyomatát a déenes ábécének! Kimért idő?
Látom, hogy a tökéletlenség szúette évgyűrűi miatt versz.
Uram, a műved a tiéd, a bűn, az erény! És miénk a temető.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-05-14 15:15:41
Utolsó módosítás ideje: 2012-05-14 15:15:41