Egy perc szünet szonett

hamuszürke légy, végtelen mozim,
zord árnyékot úgy se - most akartam.
megnyerte, vigye hát, e léha lutrin,
talizmán vagyok, tégla a nyakban.

s mindhiába szólt fülembe Puskin,
morbid ordítás volt, puha-halkban,
hó-vászonra feszült, bús Harlekin,
törpe-tünde kő, s egy régi paplan.

végtelenbe, emberségbe húzom
Anna ( máris ) legyen láthatatlan,
bár vízhordó asszonyként ápolom,

fejbe gyűrve rejti - fáradhatatlan.
szavak csorognak bohócarcomon,
tegez engem - egy szép mondattalan.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-04-30 14:28:12
Utolsó módosítás ideje: 2012-04-30 14:28:12