találkozás (2.)
utoljára hat éve
a bíróságon láttalak.
ma előttem álltál a metrólépcsőn.
hátrafordultál, köszöntünk.
csurogtunk lefelé.
én néztem, mint Bálám szamara,
és mintha a gumihoz ragadt volna a cipőm.
alig tudtam lelépni,
de
már nem szégyelltem, hogy "elhagytalak".
nem voltál egyedül.
megvastagodott derekamra gondoltam
és arra: harminchárom év után
az istennek se kellene
emlékeznie, hogy összeadott minket.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-04-18 20:22:09
Utolsó módosítás ideje: 2012-04-18 20:22:09
