verebek nélkül
két fehér fa. mindkettő fűz.
mint mágnes tömb vonzzák
szemem.
kopogás.kopogtatás. ütemre
rovátkolja a csendet.
szaggatott
a táj. cikk-cakkba
folynak a fák az égre. kiszabva
a végtelent.
itt a határ. ide kéne
zsebeim üríteni. mértani
életem rongyait.
de ez mind töredék. mint
a fehér vászonba kevert
nap íve.
és kegyféleképpen
bele búvok mint maradék
az áhított egészbe.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-04-15 13:41:04
Utolsó módosítás ideje: 2012-04-15 13:41:04
