A tér közepén a bitófa megnyikkan,
kőrben a népek lihegve sietnek.
Nem tudja senki mi az hogy, hittan!
Vakkirály már minden eretnek.
Bronz kötelén pendül az emlék,
vérbe borulva mind a tekintet.
Bábjátékos húzza zsinórját, s roppan a kellék,
ősi porokból készül a hintet…
