A guantanamoi fogoly
Két fal között.
Első lépések a halál völgyében.
Emlékszem, talán tizenkét éves
lehettem, amikor először találkoztam
Gábriellel.
Ma sem tudom, ki ő.
Az iráni forradalmat hallgattam
a rádióban, talán éppen
téli szünet volt.
A város utcáin kóboroltam,
nem tudom kit,
vagy mit kerestem.
Néha betértem egy könyvtárba,
vagy moziba.
Kint sütött a nap, nyüzsögtek az
emberek.
De én tudtam, hogy mindegyikük
csak egy halott bábu.
Senki számára nem viselhető el
a létezés, a saját létezése.
Akár ébren van, akár álmodik.
És ez több, mint elég.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-03-12 10:05:30
Utolsó módosítás ideje: 2012-03-12 10:05:30
