Kiáltok
Már megint kirúgtatok
első látásra feleségeim,
Mikor jókat mondok szerettek,
ha igazat?
(Agyamra mentek azzal,
hogy csak a fejemben vagytok.)
Egy másik nyelvet eszegetek
-a tietek sertés-,
ahol az angyalok letették a kardot,
síkos és világos,
dobolni lehet a csendet,
hó borít el minden kötelezőt és láncot.
Itt persze nem így van,
hallani a zsongást.
Látni arcotokat,
a balatoni homokon szendvicset
falatozó lányt,
a sonkást.
Van egy ország,
nem kurvább nálatok:
hisztek a reinkarnációban,
de letagadjátok.
Nincs több élet:
én az üveghegyen,
ti csak a fejemben
tele nemi vággyal,
(Édes hullanedveitek alá
kellene a nyelvem.)
persze holnap már nem én kiáltok.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-02-21 08:08:00
Utolsó módosítás ideje: 2012-02-24 20:41:34
