Útszakadás

Kikristályosodik a pillanat,
a légzés elmegy, ott maradsz magad,
az ösztönöd még vissza-visszatáncol
az óriásira duzzadt világból,
de nincs fogódzó, elhagyod erődet,
hogy idemaradásodat legyőzzed,
hisz messze látsz már, irgalmatlan messze,
két latorra, s a középső keresztre,
s mint szétszakított út végén a vándor,
kitántorogsz a megpördült világból.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-02-07 09:27:29
Utolsó módosítás ideje: 2012-02-07 09:27:29