Egy barátomnak fejhajtással

Mintha titok lenne, úgy vesszük,
amit nem úgy adnak,
felaggatjuk szertartásokkal,
nevezzük misztériumnak –
s visszavezetjük a teremtés titkaihoz,
ami tudatlanságunk másként fogalmazása.
Ha a rejtély köré már mi szőjük,
az ünnep mit-hogyan játékait,
saját szabályaink elfedik az egyetemest,
maradnak a görcsök, kegy-kilesések,
és feloldozásunk a magunk módján –
megfogjuk végesben a lehetetlent –
bizonyítjuk: semmi közünk az istenihez,
s belehalunk titokkal terhelten.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-02-06 21:31:42
Utolsó módosítás ideje: 2012-02-06 21:31:42