Mérleg

két serpenyő
balra ezüst a tó
jobbra zöld a mező
s középen a jegenye
mérlegnyelve

ágai között
beágyazódott fészekrepesz
a fa a táj megszokta már

nem fáj
nem bizsereg
nem vándorol

alatta sétáim halottja
szürke öltönyben
kiterítve fekszik az út

emlékeimben állok
de működnek bennem célok
eszmék akarások s mint kacs keres
zsineget drótot ágat kereslek téged
megtalállak és rádfonódok

ám most még középen
anyám apám keresem
s az örzsenénéket nagytatákat
szekérnyom vízjelét
mely ismét hamisíthatatlanná
tenné  e tájat

dél van árnyékom is alig
ezüst és zöld egyensúlya
tartja a valóságot
nincs mi kibillentse

fönn kóros madárhiány
kék betonba keverve
épül az ősz







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-01-31 10:49:18
Utolsó módosítás ideje: 2012-01-31 11:06:32