zombiszerelem

mindent megpróbáltam és most itt vagyunk
megdugnál ennyi maradt
te bennem tövig ezen túl nincs világ
néma láthatatlan ember vagyok valószínűtlenül
nincs hajam szemem karom szívem lábaim
megdugnál
innen nem lehet elmenni  
együtt
(még oda sem)
ezer arccal bukkansz fel ezer helyen
csak szavak ismétlődnek megdugnál nyalnál szopatnál
kell egy nedves hely húsból állandó készenlétben
ahová el lehet bújni néhány percig
bármikor ha bármi elől menekülsz
mikor már azt sem akarod akkor furcsa kegyetlenséggel
játszanál velem akárkivel ahogy kutyákkal kell
az autó hátsó ülésén
mielőtt forgalmas út mentén ott hagyják
mindent megpróbáltam és te megdugnál
nem fáj ha kimondod részvétlen csömörré változom
mint néhány óra ingyenes vásárlókörút után egy bezárt plazában
ahonnan nem lehet elmenni
mert mindent megpróbáltam
és innen nem lehet elmenni
míg arctalan semmiként hallgatom vallomásaid
még lenne kedvem is a szóval sincs bajom
megijedek mennyire elviselhető ahogy tekintet nélkül
meredsz a nyílásnyira szűkült világra bennem
most itt vagyunk






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-01-26 13:22:53
Utolsó módosítás ideje: 2012-01-26 13:22:53