Hajnal és alkony tánca ez


A hajnal kis csipái: a csillagok.
Rendet épít rendre az alázat,
s mint búcsúzó vőlegényei, az éj
tenyeréből kiringanak a házak.

A titkok emberbőrbe bújnak,
zsoltárokká áll össze a lét:
mint szappanbuborékok, pattannak
a csontokat formáló zenék.

Az ablakok még befelé néznek,
hunyorgó lépcsőház málló szaga
ismeri fel a gazda lépteit, ha
élni indul, vagy halni tér haza.

Az ablakon túl a Tél ünnepel.
Sárga bogárkák alkony-árnyai
csupasz ágakon himbálnak csöndet,
s az álmok kiszöknek közéjük játszani.

A lámpavasak, mint néma őrök
csodákra várnak, de a kapuk alatt
csak járdák ballagnak, s vigyáznak
bádog égre metszett énekesmadarak.

Gyúrni kéne egy jó nagy hógolyót!...
de mégsem. Talán már azt sem szabad.
Az árnyak nyúlnak, ködöket isznak,
és tavaszi álmok bújócskát játszanak.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-01-15 16:54:10
Utolsó módosítás ideje: 2012-01-15 16:54:10