Nagyapám estelente
...a papírt bal kezébe fogta,
jobbal friss vágott dohánnyal
gondosan egy sorba beszórta,
sodorta szikkadt ujjai között,
s nyelve hegyével szálba
tapasztotta mielőtt
komótosan rágyújtott…
Nem sietett. Élvezte
minden percét.
Ahogy tüdőre leszívta
készített még egy párat,
a dózniba csinos
sorba rakta, mint a bálákat
kinn az udvarán.
A füstbe fulladt lámpafénynél
bíborban csillant meg a pohár.
Fejét könyöklőn tenyerében hagyta
pihenni, míg gondolata messze járt.
Kismargitom a keszkenőt
homlokába húzva,
csakúgy magának dünnyögte,
- nem is apjukomnak mondta -.
Nagy már nekünk a ház, a határ,
a jószágot ellátni is egyre jobban fáj.
A dinnyefődet el kellene adni,
a disznókért sem éri meg az ár.
De akkor mibő' lesz
a gyerekeknek ajándék, kabát?
Kismargitom, ne duruzsolj már!
Kézfejéről feje az asztalra csuklott.
Kevéske bor helyett, dolgoktól kopott
életét álmodta tovább.
Néhány órára feledte
a mindennapok szürke nyomorát,
míg kismargitom szokott mozdulattal
a stelázsira visszatette a pohárt.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: Cinkefészek Antológia4 (, 2011)
Feltöltés ideje: 2012-01-14 07:28:47
Utolsó módosítás ideje: 2012-01-14 07:28:47
