Tegnap
Banális beszélgetésben
süllyedünk el, aztán a
hallgatásunk fölemel.
Kezünk elidőz a terítő
gyűrődésein, mielőtt
a pohárra kulcsolódik,
melybe egy mágus
sötét italt kevert.
Sétánknak iránya nincs, de
célja van: csúcsokon járunk,
hegygerinceken, vigyáznak
ránk a szakadékok, a ritka
levegő szárnyakat ad.
Nézd, a völgyben városunk
romjai, leszakadt hidak,
asztalok felborogatva.
Vesztett édenekből rohannak
ki a ruhátlan emberek.
A fák alatt már éjszaka van.
Költők vesznek körül, mind
fejben írja a versét, csak az én
kezemben van diktafon.
De nincs mit mondanom.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-01-08 16:14:52
Utolsó módosítás ideje: 2012-01-08 16:14:52
